Hogyan befolyásolja a földrajz a politikai választások végeredményét?

0
39

Az aktuális amerikai elnökválasztáson Joe Biden több mint hatmillió szavazattal többet szerzett, mint Donald Trump, mégis csak egy hajszállal sikerült a demokrata jelöltnek nyerni. Hogyan lehet ez? Időről-időre az amerikai és a magyarországi választások is rendre bebizonyítják, hogy a térbeliségnek szerepe van az eredmények alakulásában. Egyrészt a választó döntése nem függetleníthető a földrajzi környezetétől, másrészt a mandátumok kiosztása térbeli rendszerben történik. Így a földrajz a voks leadása előtt, alatt és után is hatással van arra, hogy ki nyeri a választást.

Szakmai alapvetés, hogy a társadalom és azon belül is egyes csoportok térben egyenlőtlenül helyezkednek el. Ebből adódik, hogy a különböző földrajzi helyek pártpreferenciái is eltérőek. Mindezek mellett a választópolgárok döntéseire nem csak a társadalmi jellemzőik (iskolázottság, etnikai vagy felekezeti hovatartozás, foglalkoztatottsági státusz), hanem a földrajzi és kapcsolati környezetük is hatással van.

Ez mutatkozott meg az aktuális amerikai elnökválasztás részletes eredményeit böngészve, ahol egy – a választási földrajz által már nagyon régen kimutatott – társadalmi törésvonal, a város-vidék ellentét erősödött fel és mutatkozott meg már a legutóbbi választásokon is. Míg a sűrűn lakott nagyvárosokban többnyire a demokraták, addig az alacsonyabb népsűrűségű vidéki térségekben a republikánusok hódítják el rendre a győzelmet, egyre nagyobb különbségekkel.

Ez magyarázható egyrészt a különböző társadalmi összetétellel, de megfigyelhető az is, hogy két ugyanolyan társadalmi háttérrel, iskolai végzettséggel és etnikai vagy felekezeti hovatartozással rendelkező szavazó adott földrajzi környezetben adott módon adja le a voksát. Ezt nevezi a szakirodalom szomszédsági hatásnak, mely szerint a környezetedben élők sokkal inkább meghatározzák a párthovatartozásodat, mint a társadalmi háttered.

Egy másik álláspont szerint az ok-okozat pont fordított, mivel már a lakóhelyedet is (önkéntelenül bár, de) úgy választod meg, hogy a veled hasonlóan gondolkodók vegyenek körül (ez az Egyesült Államokban hatványozottan igaz a magas mobilitás miatt). A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a társadalmi szegregáció mellett politikai szempontból is homogén közösségek jönnek létre, amely a politikai oldalak távolodásához, a társadalom polarizáltsághoz vezet.

Természetesen a folyamat nem fagyott be, hanem a társadalom folyamatos térbeli és társadalmi átrendeződése alakítja és formálja a választók térbeli elhelyezkedését. Erre az egyik legjobb mostani példa a szuburbiák átalakulása. Szuburbán területnek nevezzük azokat a növekvő népességszámmal rendelkező, egy nagyváros körül elterülő, jellemzően kertesházas térségeket, amelyek népességnövekményét nagyrészt a városból kiköltözők alkotják. Már az 1980-as években megfigyelték, hogy Észak-Amerikában (mind az USA-ban, mind Kanadában) nemcsak város-vidék, hanem a kettő peremterületén elhelyezkedő szuburbán térségek és a város közötti ellentét is megfigyelhető. Míg a nagyvárosok belseje liberális vagy baloldali, addig a szuburbiák inkább jobboldaliak voltak. Ez a térbeli kettősség kezd enyhülni korunkban, mivel már az elővárosoknak nevezett szuburbiákban is a bal- vagy liberális oldal kezd erősödni, míg a republikánus szavazók kiszorulnak a nagyvárosi térségek közeléből.

Georgia
1. ábra: Georgia állam megyéinek 2020-as elnökválasztási eredményei (felül) és az előző választáshoz (2016) viszonyított változása (alul), a bal oldalon a fizikai térben, míg a jobb oldalon az egyes megyék népességével súlyozva az államok területét (Forrás: Kovalcsik Tamás szerkesztése)

A 2020-as elnökválasztás pár csatatérállamban dőlt el (ahogy minden egyes évben), mint például Georgiában, ahol míg a két jelöltre leadott szavazatkülönbség nem éri el a 13 ezret és ezáltal a két tized százalékpontot (2020. november 30-i állás alapján), addig a megyék pártpreferenciája között jelentős eltérések mutatkoznak. Azok a megyék rendelkeznek Demokrata többséggel, amelyeknek a területe megnőtt a népesség alapú területsúlyozás után, tehát a nagyvárosi, nagy népességgel és népességkoncentrációval rendelkező területek. Míg a Republikánus többségű területek jelentős része összezsugorodott a konverziót követően (tehát az alacsony népességű, vidéki térségek sorolhatóak ide), ráadásul a nagyvárosok közelében lévő szuburbán területek (a közepes méretű megyék a jobb oldali ábrákon), amelyek még idén Republikánus támogatottsággal voltak jellemezhetőek, azoknál az előny apadni látszik, ugyanis ezeken a területeken a demokraták növelni tudták relatív támogatottságukat.

Mind a város-vidék, mind a város-előváros törésvonal hazánkra is jellemző, ráadásul a jelenlegi folyamatok is analógiát mutatnak az Egyesült Államokkal. A Fidesz-KDNP kormánykoalíció döntően a vidéki térségekben éri el legnagyobb támogatottságát, míg a bal- és liberális pártok szavazóbázisa nagyrészt a nagyvárosokba koncentrálódik.

FideszPokhalo04

MSZP-Pokhalo02

JobbikPokhalo03

LMP-Pokhalo02
2. ábra: A pártlistás eredmények és a strukturális mutatók közötti korrelációk változásának összetett pókháló diagramja – minél inkább a kör szélén helyezkedik el a vonal, annál inkább függ össze pozitívan az adott mutató az adott párt listájával (vica versa, váltás a középső körnél van)

2014 és 2018 között ráadásul ez a területi differencia a kormányzó pártszövetség számára tovább mélyült, mivel a felsőfokú végzettségűek és a foglalkoztatottak aránya egyre magasabb arányban befolyásolja negatív irányba a Fidesz-KDNP támogatottságát, ezzel együtt az urbánus-rurális ellentét is tovább erősödött (2. ábra).

Nagy különbség azonban, hogy a koncentráció ellenére a városi térségekben az ellenzéki szavazótábor nem szerez mindenhol földcsuszamlásszerű győzelmet (ahogy ezt a demokraták az Amerikai Egyesült Államokban tették), hanem itt még a verseny a két tábor között inkább kiegyenlítettnek mondható. 

A szuburbán térségekben viszont egyértelműen kezd erodálódni a kormánykoalíció támogatottsága, viszont még így is meggyőzően vezetnek ezekben a térségekben. A törés akkor várható, amikor egy adott településen a nagyvárosba beingázók és ezáltal oda kötődők lesznek többségben. Ez befolyásolhatja az adott település pártpreferenciáját is.
Tovább árnyalja Magyarországon a képet az a tény, hogy a fent említett város-vidék ellentét nem egyértelműen igaz hazánk minden nagyvárosára, mivel például Debrecen, Győr, Zalaegerszeg vagy Székesfehérvár szinte megkérdőjelezhetetlen kormánypárti fölénnyel rendelkezik. Itt mindenképp a helyi vezetők személye, kapcsolatrendszere és a pártok beágyazottsága is formálja a pártpreferenciát.

A választók pártpreferenciáinak egyenlőtlensége a voksok mandátummá való alakulásában is komolyan befolyásolja az olyan választási rendszerekben, ahol a képviselői helyeket valamilyen térbelileg meghatározott rendszerben osztják ki. Ilyenek az úgynevezett többségi, illetve vegyes választási rendszerek, amelyekben a mandátumok egészét vagy egy részét valamilyen választókerületi struktúrában a győztes mindent visz elve alapján osztják ki. Az Egyesült Államok képviselőházába (a törvényhozó testület – a Kongresszus – alsóházába) a képviselők többségi rendszerben kerülnek kiválasztásra, de még az elnök személyét is egy térbeli rendszerben, az államok népessége és pártpreferenciája által meghatározott Elektori Kollégiumban választják. Így történhetett meg napjainkban többször is (2000, 2016), hogy csak bizonyos kulcsállamok megnyerésével, de a szavazatok kisebbségével is lehetett elnöki székbe ülni.

Magyarországon is van jelentősége a voksok térbeli leképződésének, hiszen a mandátumok egy részét térben meghatározott rendszerben osztják. Hazánk törvényhozó testületét (az országgyűlés 199 képviselőjét) ugyanis vegyes választási rendszerben választjuk meg, 106 képviselő egyéni, míg 93 képviselő pártlistáról kerül be a parlamentbe. A 2011-es módosítás előtt listáról arányaiban is több képviselő került be, így Magyarországon azóta még inkább felértékelődött az egyéni választókerületi mandátumok jelentősége. Itt azonban nagyban befolyásolja a végeredményt az, hogy a választókerületek határai hogyan vannak megrajzolva.

A választási eredmények kerülethatárok által való befolyásolását a szakirodalom kétféle fogalom köré csoportosítja: a gerrymandering és a malapportionment. Az első azt jelenti, hogy egy párt vagy jelölt csupán a kerülethatárokból fakadóan szerez kevesebb vagy több mandátumot, mint az a szavazatokból indokolható lenne. Ennek két alapesete lehetséges, egyrészt, ha a párt az egyik kerületben nagyon túlnyeri magát, de a többi kerületre nem jut szavazója, így a szavazók tekintetében jó eredményt ért el, viszont csupán egy mandátumot szerzett. Másrészt, ha az adott párt számára kedvezőtlen területek vannak összevonva a párt többségi területeivel, sőt ez utóbbiak több különböző kerületbe vannak osztva, akkor lehetséges, hogy egyik kerületben sem szerez mandátumot. A második (a malapportionment) a választókerületek szavazószámainak jelentős eltérését jelenti, amellyel így az egyes kerületekben leadott voksok értéke lesz különböző. Ez abból adódik, hogy ugyanazt a mandátumot meg lehet nyerni egy kevés választópolgárral rendelkező alacsonyabb részvételű „kisebb” választókerületben, mint nagyobb társaiknál ez nehezebb feladat, hiszen itt több szavazóval lehet nyerni.

Az utóbbi elkerülésére a magyar választójogi törvény törekedett, mivel 2011-ben beépítettek egy 20 százalékos küszöböt, aminél a kerületek népességének kisebb eltérése kell, hogy legyen a mindenkori országos átlaghoz viszonyítva. Ezt az értéket két kerület (a Pest megye 2-es és 5-ös) már a 2018-as országgyűlési választás megtartásakor is átlépte, és azóta további három Pest megyei kerület került ebbe a kategóriába. A jogalkotók számára esedékes lenne a választókerületek ismételt átalakítása.

OEVK2019_malapportionment
3. ábra: Az országgyűlési választókerületek aránytalanságai a 2019-es önkormányzati választások adatai alapján (Forrás: Kovalcsik Tamás szerkesztése)

A gerrymanderingre (eredményorientált határrajzolásra) utaló jelek abban mutatkoztak meg, hogy bizonyos választókerületben jobban koncentrálódtak az ellenzéki szavazók, de ez az utóbbi két választás eredményeit nem befolyásolták. Egy szorosabb duális helyzetben (ami a 2022-es választásra az ellenzéki koordináció miatt vélhetően létrejön) azonban a földrajz döntő tényezővé válik és akár a választásokat is eldöntheti. A malapportionment és gerrymandering torzító tényezőit alapvetően a szavazók térbeliségének egyenlőtlensége befolyásolja, így, ha az változik, akkor a választás kimenetele is. Ezáltal hazánkban is felértékelődik a választókerületek sajátosságainak hatásai. Meghatározhatók stabilan egyik vagy másik oldalhoz húzó kerületek, ahol a részvétel tényezője fog dominálni. Emellett kirajzolódnak azok a billegő választókerületek, ahol az egész választást meg lehet nyerni. Ezeken a területeken felértékelődik a helyi kampány, a jelöltek, a kampányra fordított pénz és a fókuszált marketing szerepe. Így a jövőben érdemes az adott választókerületekben és a térségben zajló folyamatok részletes földrajzi elemzését elsajátítaniuk a politikai szereplőknek a hatékony kampánystratégia felépítése érdekében.

Szerzők: Kovalcsik Tamás – Dr. Vida György, Political Excellence