Mi zajlik a középiskolák falai mögött, és miért lettem magántanuló?

0
82

A gimnáziumban a 11. évfolyam végére elhatároztam, hogy utolsó évemet magántanulóként végzem el. Hogy miért? Elsősorban azért, mert őszintén elegem lett az iskolából, és abból, ami a falakon belül zajlik. A tömérdek haszontalanul eltöltött órából, abból, hogy a fél napomat semmittevéssel töltöm, és hogy mindemellett intellektuálisan kielégítő tanítási órákban sincs részem (tisztelet a kivételnek).

Lehet, hogy túlzásnak tűnik, amit most leírok, viszont a kelleténél többször érkeztem haza úgy a suliból, hogy szüleimnek azt kellett hallgatniuk, hogy “hát ja, jó volt”, ma is a 7 órából kettőnek volt értelme, a matek meg a magyar, a többin nem csináltunk semmit.

MEGELÉGELTEM, HOGY ELVESZIK AZ IDŐMET, A TANÍTÁS SZINTEN ALULI MINŐSÉGÉVEL.

Persze, hogy versenysportolóként szívesebben szánnám az időmet edzésre, és más egyéb örömteli tevékenységre. Mindezekkel egyáltalán nem vagyok, illetve voltam egyedül. Rengeteg ismerőstől hallottam vissza a sajátommal megegyező, vagy ahhoz hasonló élményeket. Tudtam, hogy ha ez így folytatódik jövőre is, az érettségire való felkészülés maga lesz a pokol. Én biológiából és kémiából emelt érettségit írtam, mivel a cél a Semmelweis Egyetem általános orvosi kara volt.

A döntés megszületett.

A teljes cikk az Index.hu-n olvasható.