Miért nem működik a pályázati rendszer?

0
40

Első felvonás

A FundMonitort többek között azért indítottuk, mert meggyőződésünk, hogy a jelenlegi pályázati rendszer nem megfelelő. Gyakorló tanácsadóként nap, mint nap tapasztaljuk a meglévő problémákat, elméleti szakemberként az alternatívákról is van elképzelésünk. Így aztán a cím megfogalmazása ebben a formában szerintünk sajnos helytálló. 2018-ban Magyarországon nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz a kormány által szisztematikusan átalakított, saját képre formált pályázati rendszer, sokkal inkább az, miért rossz, miért nem működik. Aktuális írásunk a pályázati világ útvesztőjéből közöl részleteket, terjedelmi okokból kifolyólag két felvonásban. Az első részben egy átfogó áttekintést szeretnénk adni a folyamatokról.

Arról már rövid létezésünk alatt is többször írtunk, milyen jelentős pénztömeg érkezik az Uniótól támogatás formájában hazánkba. Arról is volt szó, hogy a források felhasználásához sok minden szükséges, többek között a felhasználást szabályozó joganyag vagy a pénzeket kezelő állami intézmények. Ez utóbbi szervezeteket összefoglalóan pályázati intézményrendszernek nevezzük. Hogy pontosan milyen intézmények és hogyan működtetik a mechanizmusokat, azt minden tagállam saját maga döntheti el. Az Unió, mint oly sok területen, itt is csak alapvető előírásokat, még inkább javaslatokat fogalmaz meg.

A pályázati rendszer legfontosabb szereplője az úgynevezett irányító hatóság. Ez a szervezet tervez, irányít, ellenőriz, gyakorlatilag rajta múlik a pályázati rendszer minősége. Szerteágazó feladatai miatt jellemzően több intézmény tölti be együttesen a szerepet. Van klasszikus koordináló hatóság, amely a rendszer előrehaladásáért felel és vannak az egyes – gazdasági, humán, energetikai stb. – programok megvalósításáért felelős ágazati vagy regionális irányító szervek. Irányító hatóságot a vonatkozó uniós jogforrás értelmében minden tagállamnak kötelező működtetnie, de annak formájáról, kereteiről szabadon dönthetnek. A tagállamoknak emellett lehetősége van úgynevezett közreműködő szervezetek létrehozására is. Ezeknek a szereplőknek az irányító hatóságok tehermentesítése a feladata, ami megnyilvánulhat a pályázatok kezelésében, az ügyfelekkel való kapcsolattartásban és még sok más területen. (Egyéb intézményrendszeri szereplők is léteznek, de ezeket most nem említjük, mert a projektek megvalósítása szempontjából kevésbé fontos a szerepük.)

Magyarország 2007 és 2013 között egy európai gyakorlatban egyedülálló intézményrendszert működtetett. A 2006-tól tevékenykedő Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget kizárólag az európai uniós támogatások kezelésére hozták létre, a szervezet célja a minél hatékonyabb és eredményesebb forrásfelhasználás volt. Az Ügynökség volt illetékes a fejlesztéspolitikával kapcsolatos összes területen, nem csak stratégiát alkotott, programokat tervezett, hanem konkrét pályázati felhívások előkészítéséért, projektek lebonyolításáért is felelt. Egyfajta szellemi olvasztótégely volt, a szakma krémjével, ahol kiváló szakemberek dolgoztak a fejlesztési források minél jobb felhasználása érdekében. Az Ügynökség munkájának támogatására ugyanakkor egy közreműködő szervezeti rendszert is felépítettek, ahol a szereplők feladata a pályázatok megvalósulásának rugalmas, szakmai alapú, ügyfélbarát támogatása, a támogató és a pályázók között egyfajta híd szerep betöltése volt. A MAG Zrt. (gazdaság), az ESZA Nonprofit Kft. (humán) vagy az Energiaközpont (energetika) fontos szereplők voltak, hiszen egyszerre tudtak szolgáltató szemléletet követve segíteni a pályázóknak, miközben szakmai alapon tehermentesítették az Ügynökséget az adminisztratív, operatív teendők ellátásával. A rendszer minden hiányosságával és hibájával együtt is példaértékű keretet biztosított a programok megvalósításához.

2010-ben hamar kiderült, hogy a rendszer nem igazán fekszik az új kormánynak. Bár 2013-ig még valahogy eldöcögtünk a régi keretek között, de a párt- és szakpolitika között húzódó törésvonalak és feszültségek már ekkor nehezítették a szakma és a kormányzat együttműködését, a pályázatok előrehaladását.

A teljes cikk a FundMonitoron olvasható.