Orbánnak nemsokára döntenie kell: bekeményít vagy elengedi a hatalmat

0
178

 

Steven Levitskynél, a Harvard egyetem professzoránál kevesen értenek jobban a magyarhoz hasonló tekintélyelvű rezsimekhez. Nem azért, mert Levitskynek Magyarország a szakterülete, hanem mert az olyan autokratikus rendszereket tanulmányozza évtizedek óta, amilyenné Orbán Viktor Magyarországa is vált az elmúlt nyolc évben.

2010-ben Lucan Wayjel közösen jegyzett Competitive Authoritarianism: Hybrid Regimes after the Cold War (Kompetitív tekintélyelvű rendszerek: Hibrid rezsimek a hidegháború után) című könyvét nem túlzás alapműnek nevezni. A könyvben Levitskyék az 1990-es és 2000-es évek „hibrid”, tehát se nem demokratikus, se nem diktatórikus rendszereit vizsgálták meg, és vontak le következtetéseket ezek működéséről. Szerintük kompetitív tekintélyelvűségről azokban a rendszerekben beszélhetünk, ahol ugyan vannak többé-kevésbé szabad választások, de a hatalom mindent elkövet azért, hogy a pálya az ő javukra lejtsen, az ellenzék számára pedig szinte lehetetlen legyen a győzelem. A könyv Szlovákiától Kambodzsáig több tucat országot vizsgált meg, de ezek közt nem volt ott az abban az időszakban alapvetően demokratikusnak ítélt Magyarország.

Mint ahogy természetesen nem volt ott a demokratikus világ vezető hatalma, az Egyesült Államok sem. 2010 óta azonban történt egy és más a világban, 2018 januárjában pedig Levitsky ezúttal Daniel Ziblattal együtt újabb kötetet publikált, aminek már az ő hazájuk a főszereplője. A How Democracies Die: What History Reveals About Our Future (Így halnak meg a demokráciák: Amit a történelem elárul a jövőnkről) című könyvben Levitskyék az amerikai demokrácia lassú erodálódásának folyamatát vizsgálják – ami szerintük évtizedekkel Donald Trump előtt kezdődött -, igyekeznek a világban máshol lezajlott hasonló folyamatok alapján annak jövőjével kapcsolatban jósolni, és ajánlanak recepteket a demokratikus útra visszatéréshez.

Steven Levitsky túlzás nélkül 2018 elejének egyik legtöbbet foglalkoztatott társadalomtudósa, de néhány hetes hajszával sikerült rávenni, hogy interjút adjon a 444-nek.

2010-ben megjelent könyvük kifejezetten optimista volt a világ demokratizálódásával kapcsolatban, és azt állította, hogy ez a folyamat olyan helyeken, mint Latin-Amerika és Közép-Európa gyakorlatilag törvényszerű. Idei könyvükben viszont már arról van szó, hogy akár az Egyesült Államokban is autokrácia alakulhat ki. 2010-ben volt túl optimista, vagy nyolc év alatt ekkorát változott a világ?

Talán mindkét állítás igaz valamennyire. Azt azért nem gondolom, hogy annyira optimista lettem volna akkor, vagy olyan pesszimista most, mint állítja, de tény, hogy van változás. Tényleg optimisták voltunk abban, hogy úgy gondoltuk, az olyan, a Nyugathoz sok szálon kötődő régiókban, mint Latin-Amerika és Közép-Európa a demokratizálódás elkerülhetetlen, és most már látjuk, hogy olyan országok esetében, mint Magyarország és Lengyelország, vagy Nicaragua és Honduras, tévedtünk. De ennek ellenére továbbra is az a helyzet, hogy a demokrácia viszonylag jó állapotban van mindkét említett régióban, még ha azt tényleg nem láttuk, hogy különösen Magyarországon és Nicaraguában így le fog épülni a demokrácia. A világ többi, a Nyugathoz kevésbé kötődő részével kapcsolatban meg egyébként sem voltunk optimisták. Soha nem gondoltuk, hogy a volt szovjet tagállamok demokratizálódni fognak.

Az Egyesült Államokra áttérve pedig azt tudom mondani, hogy a saját hazám soha nem tartozott a kutatási területemhez. Sok honfitársamhoz hasonlóan egyszerűen készpénznek vettem az amerikai demokráciát, és az utóbbi évek eseményei, különösen az, hogy Trumppal az egyik nagy párt korábban példátlan módon olyan elnökjelöltet állított, aki nem volt teljes mértékben elkötelezett a demokrácia alapértékei mellett, teljesen felkészületlenül ért.

A teljes cikk a https://tldr.444.hu oldalon olvasható.