Poroljuk le a történelemkönyveket, megéri!

0
50

Korábban elképzelhetetlen volt a közgazdasági felsőoktatás gazdaságtörténeti (economic history) kurzus nélkül, manapság pedig szinte ritkaság, ha ilyen előadással találkoznak az egyetemi hallgatók. A közgazdaságtudományi képzés három pillére egykor az elmélet, a módszertan és a gazdaságtörténet volt, ma pedig sokkal inkább a mikroökonómia, a makroökonómia és az ökonometria – a gazdaságtörténetnek pedig sokszor nincs helye a tantervekben. Mindez arra utal, hogy a történeti tapasztalatokra építő (induktív) történeti megközelítésnek nem sikerült legyűrnie az elméleti alapvetésekből kiinduló (deduktív), mára mainstreammé vált absztrakt gondolkodást, amely a közgazdaságtant a természettudományokhoz közelítette és „matematizálta”, a társadalomtudományoktól (illetve a történelmi megközelítéstől) pedig ezzel párhuzamosan túlságosan eltávolította. Ez a kritika a közgazdaságtan megreformálást célul kitűző 33 tézisben is megjelent 2017 decemberében, illetve a közgazdaságtan válságát évtizedekkel ezelőtt megjósló, magyar származású cambridge-i lord, Kaldor Miklós is foglalkozott ezzel a problémával már az 1970-es években.

A fenti, nem túl optimista alapállásból indul ki Claude Diebolt, a francia CNRS és a strasbourg-i egyetem kutatója, a francia közgazdasági társaság májusban megválasztott új elnöke és szerzőtársa Michael Haupert (University of Wisconsin-La Crosse), akik szerint ezzel együtt még korai lenne temetni a gazdaságtörténetet mint tudományt, sőt most jött el az ideje a gazdaságtörténet újraértékelésének.

A teljes cikk az MNB Tanszék blogon olvasható.