Szürcsölő hangok Keletről

0
95

 

Piketty, a kelet-nyugati szivattyú és az EU-reform alternatívái. Vélemény.

Thomas Piketty egy nagy vitát kiváltó blogjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa válságait nem lehet megérteni annak a kérdésnek a megvitatása nélkül, hogyan osztják meg a gazdasági integráció nyereségeit és veszteségeit a keleti és a nyugati tagországok között, milyen egyenlőtlenségeket és ezek nyomán, milyen ellentéteket gerjeszt az európai egységes piac működése. Bár Piketty blogja fontos kérdéseket vet fel, úgy gondolom, hogy a blogban használt érvek és adatok nem segítik sem annak megértését, miért vannak egyenlőtlenségek Európa két fele között, sem azt, hogy hogyan lehetne csökkenteni az EU-n belüli kelet-nyugati egyenlőtlenségeket, mi lehetne ebben a keleti tagországok, és mi az EU felelőssége, vagy azt, hogy kik érdekeltek a jelenlegi helyzet konzerválásában. Ezekkel a kérdésekkel többen is foglalkoztak Piketty írásának hazai vitájában a keleti tagországok nézőpontjából. Ebben az írásban az EU szemszögéből vizsgálom meg ugyanezeket a kérdéseket. Míg Piketty egy masszív keletről-nyugatra szívó szivattyút ír le blogjában én azt a kérdést vizsgálom meg, miért hallatszanak mégis kis szürcsőlő hangok az EU keleti tagországainak fővárosaiból. Foglalkozom azzal a kérdéssel, mi történne, ha még több pénz érkezne ezekbe az országokba, és milyen EU szintű reformokra lenne szükség ahhoz, hogy jelentősebben csökkenjenek az egyenlőtlenségek a keleti és nyugati tagországok állampolgárai között.

Piketty írásának a fő problémáját már többen megfogalmazták: vannak igen jelentős egyenlőtlenségek a kontinens két része között, de ezeket nem lehet leegyszerűsíti egy sima elosztási kérdéssé: a nyugat haszna a kivitt profit, a kelet haszna az uniós támogatások. Az előbbi sokkal több mint az utóbbi, ha le akarjuk állítani a kelet-nyugati szivattyút, ha egyenlőbbé akarjuk tenni az európai piaci integráció hasznainak az elosztását, akkor vagy több kompenzációt kellene adni a keletieknek, vagy meg kellene változtatni az európai gazdaság tulajdonviszonyait. Csökkenteni kell a nyugati tőke tulajdonosi szerepét (akkor csökken a profitok kivitele) és növelni a keleti hazai burzsoáziáét.

Nem foglalkozom itt részletesebben a kelet-nyugati egyenlőtlenségek kérdésével, csak jelzem, hogy ezeknek a hivatalos EU is tudatában van és azt, hogy nem egy javaslat született arra, hogy ezeket kezelni kellene. Itt a fő kérdésem az, ezeket miért nem kezelik. Három állítást próbálok röviden kifejteni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, annak tudatában, hogy egy ilyen írásban legfeljebb csak jelezni lehet ezen témák fontosságát.

Az első állításom az, hogy a kelet-nyugati egyenlőtlenségeket nem lehet megérteni egy olyan értelmezési keretben, amelyben a nagybetűs Kelet és Nyugat állnak egymással szemben. Ehelyett egy fura kelet-nyugat szövetség próbálja meg konzerválni az európai egységes piac kormányzási rendjét. Ebben a keleti illiberális elitek egy oldalon állnak a nyugati konzervatív liberális elitekkel.

A második állításom a Piketty blogjából levonható következtetésekkel foglalkozik. Ha a külföldi tulajdonlás túlsúlya és az európai támogatások viszonylag alacsony mérete a probléma lényege, akkor logikus a következtetés, hogy a megoldás felé ezeknek a kezelése vezethet. Itt azonban úgy érvelek, hogy önmagában sem a keleti tagországok hazai burzsoáziájának megtámogatása, sem az európai pénzek akár igen jelentős megnövelése nem csökkentheti a kelet-nyugati egyenlőtlenségeket, sőt még tovább növelheti is.

A harmadik állításom pedig az, hogy ahhoz, hogy egyenlőbben, az európaiak hosszabb távú közös érdekeinek alárendelten ossza meg az EU az egységes piac nyereségeit, EU-szintű politikai reformokra lenne szükség, Ezt viszont a jelenlegi elosztási rendben érdekelt észak-nyugati politikai erők mellett leginkább Kelet-Európa illiberális kormányai ellenzik.

A teljes cikk a http://hvg.hu oldalon olvasható.